Az egyesületről

A Gellérthegyvédő Egyesületet néhány itt lakó polgár az ezredfordulón azzal a céllal indította útjára, hogy szakmailag megalapozott javaslatokkal és kezdeményezésekkel hozzájáruljon a közigazgatási szempontból szerencsétlenül megosztott és ezért is messze a lehetőségei alatt teljesítő városrész fejlődése előmozdításához. A Gellért-hegy területén ugyanis két kerület közigazgatási határa, továbbá a fővárosi önkormányzat és a magyar államkincstár illetékessége találkozik, ezért sok fontos ügy az ezek együttműködése nélkül nem vihető előre.

A Gellérthegy funkciói és arculata 1950-ig szerves fejlődéssel alakultak. Az ezt követő államhatalom és vezetői ezt megakasztották és azóta sem állt helyre a megelőző korszakokban kialakult polgári és környezeti kultúra; műszaki és esztétikai tekintetben is magas színvonalú közterületi megoldások, egyedi építészeti alkotások, kertkultúra. Az infrastruktúra, az ingatlanállomány és a környezet leromlása közvetlenül összefügg azzal, hogy 1950 óta a város helyett az állam került a szabályozó és a nagyberuházó szerepébe.

A jelen feladatainak felmérése szempontjából érdemes futó pillantást vetni a hegy különleges arculatát kialakító korábbi, értékalapú közösségi célú munkálatokra.  A városrész szerkezetének és kivételes települési értékei meghatározásában a Főváros, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a hegy lejtőit az 1910-es évek elejétől birtokba vevő villatulajdonosok sokoldalú együttműködésének volt döntő szerepe. Utóbbiak 1920-ban Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete néven megalakították a következő két évtizedben igen jelentős és eredményes munkát végző érdekképviseleti szervezetüket.

 

 

 

Az Egyesület tagjai sorában olyanokat találunk, mint az egyik alapító, a hegy egyik legjelentősebb birtokoscsaládjának tagja, Plósz Sándor (1846-1925), jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja, igazságügy miniszter, aki számos alapvető polgári jogintézmény megalkotója volt, vagy Schafarzik Ferenc (1854-1927), a műszaki földtan és hidrogeológia egyik hazai megalapozója, Wälder Gyula (1884-1944) a korszak egyik meghatározó építésze, Warga László (1878-1952), a városépítés nemzetközi elismertségű magyar úttörője, vagy Bartoniek Géza (1854-1930) az Eötvös József Collegium első igazgatója, Eötvös Lóránd egykori tanársegédje. A sor hosszan folytatható egyetemi tanárokkal, magas rangú hivatalnokokkal, ügyvédekkel, nagyiparosokkal és más, szakmai és közügyekben egyaránt kiemelkedő szerepet vállaló személyiségekkel.

A megmaradt értékek védelme és a strukturális örökség értékeinek (urbanisztikai potenciál, építészeti és környezeti értékek) jövőbe mutató kibontakoztatása a kormány, a törvényhozás, az önkormányzatok, mint a területet érintő közfeladatokat ellátó intézményeknek, az itt működő közintézeteknek, vállalatoknak és a Gellérthegy polgárainak közös feladata. Ebben az összefüggésben keresi a feladatait egyesületünk.

Ennek megfelelően a Gellérthegyvédő Egyesület más civil szervezetekkel együttműködve (pl. a Gellérthegyi Lakók Érdekvédelmi Egyesülete, Szentimrevárosért Mozgalom, különböző facebook csoportok stb.)  kapcsolatot épít a helyi polgárok és a területhasználók, valamint a mindenkori önkormányzatok és más a Gellérthegy ügyeiben szerepet játszó szereplők között.

Dr. Entz Géza Antal
a Gellérthegyvédő Egyesület elnöke