Látkép a Gellérhegyről
» A Gellérthegy legszebb arca - Küldje be nekünk legjobb fotóit a Gellérthegyről!
 

A közlekedési és parkolási helyzet a közlekedésszervezés két lényeges ága, amely nemcsak a közlekedésben részvevőket érinti, hanem a környezeti terhelésen keresztül a környezetre, ­- legyen az lakó, vagy intézménykörnyezet - is kihat.

A közlekedéshez, ugyanúgy mint a futballhoz mindenki ért, mindenkinek van véleménye és vannak ötletei, csak ezekkel csínján kell bánni, mert a jószándékú elgondolásokból  könnyen adódnak nem várt kellemetlen következmények, amelyekből aztán nehéz később kihátrálni.

Ha városi közlekedésről beszélünk, akkor a  közlekedésszervezés csak a településtervezés részeként, mint annak egy meghatározó fontos eleme tárgyalható.

Most nem is beszélek a területi egységek forgalmi terhelésének kialakulásáról, ami a beépítések besűrítésével ijesztően megnőtt. Ideje lenne már a Gellérthegy területére is további sűrítési moratóriumot elrendelni, mielőtt nem késő.

Vegyük először a mozgóforgalmat, abból is most kihagyva a tömegközlekedést.

Adott helyen a cél eltérő lehet:

  • vagy gyorsítani akarjuk,  a forgalmat, amely a környezeti terhelés növelésével jár, és a kockázatok csökkentése  költséges beruházásokat, esetleg műtárgyak építését kívánja,
  • vagy  éppen a környezeti terhelés csökkentése, esetleg a személyi biztonság érdekében lassítani, biztonságosabbá akarjuk tenni a közlekedést. 

A városokban a cél az intenziv mozgóforgalom összefogó közlekedési csatornákba terelése, ahol a gyors áthaladás, a folyamatos haladás feltételei biztosíthatók, és a határoló beépítés kevésbé érzékeny a forgalom okozta terhelésre.

Ugyanakkor a lakókörnyezetben, lakótömbökben a minél kisebb terhelés érdekében a minél kisebb gépkocsi forgalmat  kívánjuk, beleértve ebbe a lassúbb haladási sebességet is.

Ha e két dolgot sikerül szétválasztani, akkor egy közlekedési szempontból jól élhető településszerkezetben élünk.

A probléma akkor kezdődik, amikor egy települési egységben, mondjuk a Gellérthegyen keve­rednek ezek a közlekedési funkciók, a lakó, vagy intézményterületen keresztül alakul ki tervezett, vagy spontán átmenő forgalom, ezek a gépkocsik gyorsan szeretnének haladni, ami viszont, növeli a balesetveszélyt ,a környezetet zavarja.

Ennek az ellentmondásos közlekedési szituációnak a megakadályozása, vagy legalább visszaszorítása kell legyen a mai megbeszélés témája.

A Gellérhegy, mint városszerkezeti egység elvileg mentes kellene legyen az átmenőforgalomtól, vagy nagy célforgalomtól, kivételt képez a Citadella, mint idegenforgalmi célpont, melynek elsősorban nagy buszforgalma zavaró.

A Citadella buszforgalma elsősorban a hegy É-i oldalának két utcáját a Sánc utcát és Szirtes utcát terheli, különösen zavaró késő éjszakába is belenyúló szinte folyamatos buszforgalma. A közlekedési terhelés csökkentésére már sok kísérlet történt, eddig sajnos eredménytelenül.

A hegy déli oldala sem maradt azomban mentes a Citadella célforgalmától, egyre többször találkozunk a Szüret utca-Somlói út-Kelenhegyi út vonalon, a szük utcák, éles kanyarok adottságaival küzködő, ide nem való nagytestű idegenforgalmi buszokkal. Ezek (24 órás) teljes kitiltása a D-i oldal lakóterületéből indokolt, és megoldható lenne.

A Déli oldalon utóbbi időkben tapasztalt és egyre erősödő indokolatlan és zavaró hatású átmenő forgalom spontán módon alakult ki; a BAH csomópont mindennapos forgalmi torlódásának kike-rülésére az M1-M7 irányból érkező gépkocsivezetők  a Nagyszőlős utcánál leválva a lakóutcák­on átvágva a Szüret utca- Somlói út- Mihály út (néha Kelenhegyi út ) vonalán érik el a Sánc utcánál a Hegyalja utat,  és kerülik ki a megelőző szakasz forgalmi dugóját. Ez a forgalom a reggeli csúcsórákban nagyon intenzív, rendkívül zavarja a lakókörnyezetet. Talán a Somlói út e szakaszán az átmenő forgalom tiltásával (csak célforgalom megengedett) lehetne kiküszöbölni ezt az egyre növekvő gépkocsiáradatot.

A lakóterület belső forgalmának, feltételezve, hogy nincs átmenőforgalom, csendesnek és nyugodtnak kellene lennie.

Hogy néha mégsem az, az néhány száguldónak róható fel, aki a megengedett sebességet túl­lépve ingerli és zavarja, veszélyezteti környezetét.   Ennek megakadálozása sajnos nem olyan egyszerű, mint gondolnánk.

A sebességkorlátozó tábla mindaddig hatástalan, amig nem szankcionálják. (nyugati szomszé­dainknál ezt meg tudták oldani) .

Kényszerből jöttek divatba a forgalom lassító küszöbök, fekvő rendőrök, amelyeken a ma oly divatos terepjárók probléma nélkül  hajtanak át teljes sebességgel, aki pedig előtte fékez, utána gázt ad, majd ezt ismétli minden alkalommal: csak növeli a környezeti terhelést, környezet­szennyezést, zajhatást. A kis utcák parkoló kocsikkal szűkített, néha kanyargós útszakaszai önmagukban, külön épített akadályok nélkül is lassítják a forgalmat.

A belső területek önszabályozásának egyik jól bevált módja az egyenrangú utcák jobbkézsza­bálya, mely önmagában lassú és körültekintő vezetésre kötelez. Ahol az elsőbbséget tábla biztosítja, ott a fővonalon megnő a sebesség, ezzel a balesetveszély is.

Még egy kérdést szeretnék kiemelni, az utcák egyirányusítását

Ezt mindig rendszerben, utcapárokban szabályozzák és a forgalom gyorsítása a cél.

Lakóterületen belül mindig kétélű fegyver, mert az egyirányúsításban nincs szembejövő forga­lom, gyorsabban lehet haladni, ez ebbe az utcába vonzza a környék  forgalmát, s a tapasz­talatok szerint az utca forgalmi terhelése, és ezáltal a környezetterhelés többszörösére nő, a balesetveszély meg­emelkedik. Fokozza ezt a hatást, hogy az egyirányú út rendszer (útpáros) az adott pontra eljutást és onnan kijutást lényegesen meg­hosszabbitott kerülőúton teszi lehetővé, ami további környezetet terhel indokolatlanul.

A parkolás-parkolóhely kérdése külön témakör

Semmi probléma nem lenne, ha az országos rendeleteket, előírásokat mind a hatóságok, mind az autótulajdonosok betartanák.
Előírás, hogy lakásonként legalább egy parkolót telken belül biztosítani kell, s az intézmények parkolóigényét is normák szerint telken belül biztosítani kell.

A régebben épült házaknál ez nem került megépítésre, de ott is ahol a telken volna hely, nem hajtanak be a telekre, az utcán parkolnak a kocsik. A közintézmények működési feltétele lenne a normák szerinti parkolóhelyek biztosítása, de ezt sem kérik számon a hatóságok, egy-egy rendezvénynél száznál is több kocsi lepi el a környéket, elárasztva a járdákat, ráállva a zöldterület­re, parkolva a táblával tiltott helyeken.

Talán hiányzik az ellenőrzés is, ha a a táblával jelzetten megállni tilos útszakaszon rendszeres taxi drosztolóhely alakulhat ki, ha a húsztonnás tehergépkocsi felhajthat a járdára összetörve azt, ha parkoló gépkocsik ugy állhatnak a járdára, hogy mellettük már a gyalogos sem fér el, akkor a közlekedési morállal, ha úgy tetszik a szabályok betartatásával, vagy betartatásával baj van.

A parkolóhelyek fizetővé tétele is külön témakör lehetne

Néhol teljesen indokolatlanul jelennek meg a fizetésre kötelező táblák, néhol úgy elhelyezve, hogy a gyanutlan vezető nem is vette észre, hogy fizetős övezetbe került,  - látszik, hogy egyedüli indokuk a bénzbehajtás, ami mára már komoly üzletággá fejlődött ki. Érthetetlen, hogy ebben az Önkormányzatok miért partnerek. Mert nem igaz, hogy csak pénzzel lehet rövid idejűvé tenni a helyfoglalást, megfelelne ennek az időbeli korlátozás is, kellő ellenőrzéssel.

Igy viszont aki jó pénzes cégnél dolgozik, annak a cég megveszi a bérletet, akár egész napra is, a szegény ember pedig maradjon otthon kocsijával, pedig csak félórára menne orvoshoz, gyógyszerért, vagy bevásárolni.

Kaszta Dénes

GVE